TABC-79
„ABC-79M”
Előzmények:
A modern Románia területén több tízezer éves emberi csontokat is találtak, az ókorban pedig a területen kelták éltek, mielőtt a Római Birodalom elfoglalta a régiót, amelyet Dalmáciának kereszteltek. A tartomány jelentős arany- és ezüstlelőhelyekkel rendelkezett, de ki volt téve a barbárok támadásainak és a rómaiak mindössze másfél évszázadon át (i.sz. 106-271 között) uralták (ez volt az első római provincia, amelyet a birodalom kénytelen volt feladni).
Az ezt követően gótok, hunok és más népcsoportok által uralt, erdőségekben gazdag terület többször gazdát cserélt, mielőtt a középkor végén az Oszmán Birodalom, majd a Magyar Királyság fennhatósága alákerült és számos összecsapás helyszínéül szolgált. A XIX. században megerősödtek a nemzetiségi mozgalmak, amely részeként a helyi román lakosság mindinkább szembekerült a területet uraló Osztrák-Magyar Királysággal és az Oszmán Birodalommal.
Több sikertelen forradalmat követően 1878-ban Románia hivatalosan is független országgá, három évvel később pedig királysággá vált, amelyért cserébe feladta Besszarábiát az Orosz Birodalomnak. Az ezt követő időszakban prosperáló Románia az első világháborút lezáró békeszerződés következtében még nagyobb területű országgá vált, de az autoriter királyság a második világháború alatt több ország céltáblájává vált (a magyarok megkísérelték visszafoglalni az első világháború végén elvesztett területeket, a németek számára pedig kulcsfontosságú volt a román olaj, amit az amerikaiak bombázásokkal igyekeztek elpusztítani).
A háború kezdetén semlegességét deklaráló országot a második világháború alatt a németek foglalták el, a háború végén viszont a Szovjetunió kiszorította őket, akiket a románok kezdetben felszabadítókként ünnepeltek, a második világháború után azonban a szovjetek nem adták vissza az ország szuverenitását, ehelyett megszüntették a királyságot és Romániában is kommunista bábállamot hoztak létre.
Az 1950-es években a szovjetek szisztematikusan kizsákmányolták Romániát (dl: SzovRom vállalatok), 1958-ban viszont Nicolae Ceausescu képében új diktátort választottak, aki létrehozta a világ egyik legnagyobb személyi kultuszát, de (kihasználva a Sztálin halálát követő enyhülést) igyekezett bizonyos mértékben függetlenedni a Szovjetuniótól. E folyamat részeként az 1970-es éveben Románia hatalmas volumenű költekezésbe kezdett, amelyet részben a helyi iparra építő harcjármű-fejlesztés és -gyártás tüzelt. Románia ekkor állította hadrendbe a szovjet BTR-60-as utódját, a BTR-70-es páncélautót, de emellett több fegyvert és harcjárművet helyben is építettek.
A Transportor Amfibiu Blindat (román; páncélozott csapatszállító, röviden TAB) program részeként Romániában az 1960-as években megalkották a TAB-63-ast, a szovjet BTR-60-as román változatát, amely nem került sorozatgyártásba, de ezt továbbfejlesztették a TAB-71-essé, amelyet helyi használatra gyártottak. Ezt követően, az 1970-es évek második felében megszületett a TAB-77-es, amely már az újabb BTR-70-esen alapult, de emellett létrehozták a TABC-79-es páncélautót is (utóbbit később átnevezték ABC-79M-mé (a típus neve a Transportorul Blindat Pentru Cercetare; ~ kísérleti páncélozott csapatszállító rövidítése).
Konstrukció:
A TABC-79 egy kisméretű csapatszállító páncélautó, amelyet a románok az előd TAB-71 és TAB-77-es páncélautók (áttételesen a szovjet BTR-60 és BTR-70 páncélautók) bázisán hoztak létre, de a korábbi négy helyett kéttengelyes harcjármű külsőre jobban hasonlított több kortárs nyugati páncélautóra, köztük a francia VAB-ra).
A TABC-79 a két korábbi román páncélautón is alkalmazott szovjet stílusú, kis méretű, csonkakúp alakú egy emberes tornyot hordozott, benne egy 14,5 mm-es KPVT nehézgéppuskával, emellett a jármű párhuzamosított fegyverként egy 7,62 mm-es PKT géppuskát is szállított, ráadásul csapatszállítóként lőréseket alakítottak ki a páncélautó testén, amelyen keresztül a bent ülők kézifegyvereikkel növelhették a típus tűzerejét (a torony nem rendelkezett elektromos torony-forgatással).
A TABC-79 védelme tipikusnak számított a hidegháborús csapatszállító páncélautók között. A harcjármű erősen döntött elemekből álló, hegesztett testet kapott, de maga a páncélvastagság csekély volt (kb. 8 mm), ezért csak kézifegyverek és közelben becsapódó tüzérségi lövedékek repesztalálatai ellen védett.
A román páncélautó 9,27 tonnás tömeggel rendelkezett, ezért nem volt szükség a BTR-70-es 2 darab, összesen 240 lóerős motorjaira. Az új, 798.05N2 jelű, turbófeltöltéses dízelmotor 154 lóerős teljesítményt produkált, amely a korábbiaknál alacsonyabb, 16,6 lóerő/tonnás fajlagos teljesítményt biztosított, ami épített úton maximum 85 km/h-s sebességet szavatolt.
A négykerék-meghajtással és központi guminyomás-állítással rendelkező páncélautó kisebb mérete miatt csak 7 fő szállítására volt képes. A TABC-79-et felszerelték nukleáris, biológiai és vegyi védelemmel, emellett (a BTR-60-ashoz és -70-eshez hasonlóan) úszóképes volt: a vízben egyetlen vízsugár-hajtómű mozgatta.
Fejlesztések:
A TABC-79 a Románia által gyártott TAB-71 és TAB-77-es páncélautók több komponensét felhasználta, de azoktól független típusnak számít. A páncélautóból a helyi piacra több módosított változatot terveztek.
A TABC-79 tornyos páncélautó mellett elkészült az AM-425, amely a típus torony nélküli csapatszállító változata volt, míg a TAB-C egy tornyos felderítő páncélautót takart. Ezek mellett a harcjárműből létrehoztak egy tüzérségi megfigyelő modellt TAB-79A PCOMA jelzéssel, egy nyitható tetőpáncélzattal szerelt aknavető-hordozó páncélautót (TAB-79AR) és egy nukleáris, biológiai és vegyvédelmi modellt, TABRCH-84 jelzéssel.
Szolgálatban:
A TABC-79-es páncélautó nevének megfelelően 1979-ben állt hadrendbe. E harcjármű kitöltötte a helyet a nagyobb, nyolckerekű TAB-71/77 és a kisebb ARO-240 terepjáró vázára épített ARO-244 „ABI” páncélautók között.
A TABC-79-esből mindösszesen 417 példányt gyártottak, mert lényegesen drágább volt az ABI páncélautónál, míg kapacitása elmaradt a nagyobb modellektől. A típust Románián kívül egyetlen ország sem vásárolta meg, mert a szovjetek a NATO tagállamoknak nem engedélyezték a harcjármű értékesítését, míg a Varsói szerződés országai szovjet páncélautókat, illetve azok helyben gyártott változatait használták. 1994-ben Izrael egyetlen példányt megvásárolt tesztelés céljából, de a típus nem rendszeresítették.
Románia a TABC-79-es legyártását követően nem vett részt háborúban, ezért a típust konfliktusban a hidegháború alatt nem vetették be. 1989 végén Romániában forradalom tört ki, amely megdöntötte a Ceausescu-diktatúrát, majd a demokratizálódó ország a 2000-es években felvételt nyert a NATO-ba és az Európai Unióba. Az 1970-es évek rendkívüli költései miatt elszegényedett ország ekkor ugyan ismét fejlődésnek indult, de forráshiány miatt még a XXI. században is kénytelen volt hadrendben tartani elavult harcjárműveit.
A TABC-79-est mérete miatt ideális típusnak ítélték a külföldi kiküldetésekhez, ezért a páncélautó részt vett az 1995-96-os bosznia-Hercegovinai NATO békefenntartó misszióban (Operation Joint Endeavor), a 2000-es években pedig (szintén a NATO békefenntartó erők részeként) Afganisztánban használták (itt a típust páncélozott mentőautóként is alkalmazták, de ehhez nem hoztak létre specializált alváltozatot).
A románok az 1990-es évek elején megkíséreltek újabb, részben exportra gyártott páncélautókat tervezni (ld.: B-33 „Zimbru”, Zimbru 2000, Saur-1, Saur-2, Saur-3, Saur-4, RN-94), ezek azonban nem kerültek sorozatgyártásba). 2020-ban Románia még hadrendben tartotta TABC-79 páncélautóit, azonban a típust fokozatosan ki fogják vonni: utóda a modern, négytengelyes Mowag Piranha és a lényegesen nagyobb, 33 tonnás Mowag Piranha V páncélautók.
Utóélet:
A második világháború után a TABC-79 volt Románia első saját fejlesztésű páncélautója, azonban a típusból mindössze egyetlen specializált változatot fejlesztettek:
CA-95 (önjáró légvédelmi löveg):
A CA-95-ös a szovjet 9P31 (9K31 „Sztrela-1” föld-levegő rakétákat szállító BRDM-2-es páncélautó) román megfelelője: gyakorlatilag 4 darab légvédelmi rakétát szállító TABC-79-es.
Műszaki adatok:
Név: TABC-79
Típus: csapatszállító páncélautó
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 9,27 t
Hossz: 5,64 m
Szélesség: 2,80 m
Magasság: 2,34 m
Motor: 154 LE-s (798.05N2, dízelüzemű)
Legénység: 3 fő (+ maximum 4 fő utas)
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 14,5 mm-es nehézgéppuska (PKVT, a toronyban)
Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (PKT, párhuzamosított)
Páncélzat: ~ 8 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 85 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
Hatótávolság: 700 km